A 10. Drops:Podcast vendége Sébastien Praznoczy, rendező, aki papíron francia és magyar, “de ez komplex”.
A neveltetését és a gyerekkorát érintő kérdéseket boncolgattuk, érintve a kivándorlás-bevándorlás nehézségeit és a szerinte (is) zűrös nemzeti identitását is. Hat éves koráig tudta, de nem sejtette, hogy nem francia – aztán jöttek a félelmetes magyar nagyszülők, majd hirtelen a 91-es költözés Dél-Franciaországból Budapestre.
Természetesnek véve, hogy Sebi mára az egyik legkeresettebb reklámfilmrendező lett az országban, inkább a személyes aspektusokat kerestük a vele való beszélgetésben, de nehezen távolodtunk el a szakmától, mert, mint elmondta, a filmezésen kívül soha nem akart mást csinálni, ez az élete, és a hobbija is.
Így végül dumáltunk az első találkozásáról a téllel, a nagyszülőkkel, és a komcsi vibe-bal a Nyúl utcában / hogy a Sorbonne-ra sok mindenkit felvesznek, csak kevesen végzik el / Az Eltés hippikről – akiktől itt elnézést kérünk- / a skinhead és vagy punk mozgalmakról / Arról, hogy Tarr Béla rajongó punkként, a rapperekkel milyen rövidfilmeket csináltak / „Az egyetem nem filmezni tanítanak, hanem filmet nézni” / Utálta, de elment asszisztálni, mert „Párizs kurva drága” / A franciaországi munkáról Tarr Bélával, aki „végig tudta, hogy kém vagyok” / a Romain Gavras által rendezett Justice klipben végzett munkájáról (Stress), Leila Sy-ról és JoeyStarr-ról „aki már akkor sztár volt – egy ikon” / 26 évesen, 1st AD-ként rájött, hogy „Párizs még mindig kurva drága” / Első munkák rendezőként = autóreklámok jogsi nélkül / hogy “mikor forgat, akkor minden mást elfelejt”, és arról, hogy kifejezetten szeret reklámokat forgatni. / De a legfontosabb céljáról is mesélt, egy nagyjátékfilm-tervről, amivel csak egy baj van “nehéz, mert azt éveken át kell szeretni”.
Házigazda:
Szabó Simon – színész, rendező
Beszélgetőtársai:
Dreissiger Laci – producer
Blik Dániel – kreatív producer
